Honlap neve Rákóczi Nemzetsége  

Szlogen kell ide.

Itt azonban a „nagyságos fejedelem”, II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) újratemetéséről kívánok röviden szólni. A szabadságharca (1703-1711) után a Márvány-tenger partján, Rodostóban – ma Tekirdag – adott helyet neki és kíséretének a török szultán. Az ottani életéről Mikes Kelemen számolt be  leveleivel naplószerűen. 1735. ápr. 8-án halt meg. Szívét Grosboisba vitték, testét anyja, Zrínyi Ilona mellé temették Konstantinápolyban. Mindig reménykedett, hogy a magyar szabadságharc újraindulhat, ha a török-osztrák háború eredménye elősegíti. Nagyobbik fia, József az 1735-36-os háborúban a török hadhoz tartozott.
A nagy fejedelem emléke minden magyarban fényes, legendás történetekkel kapcsolódott össze. Mondák, mesék, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady és más írásaiban élt tovább. Élete regényes, bejárta Európát: szülőfaluja Borsi (Sátoraljaújhelyhez közel), Brezán, Tiszántúl, Erdély, Felvidék, Gdansk, Párizs, Versailles, Rodostó volt tartózkodási helye, közelünkben, Ónodon országgyűlést is tartott 1707-ben. Emlékét, kultuszát a nép lelkében és az irodalomban ápolókon túl Thaly Kálmán építette, ő szorgalmazta képviselőként hazahozatalát is a XX. sz. elején.
Volt előzménye is: már a reformkorban fölmerült hamvai hazahozatalának igénye, de az 1848-49-es szabadságharc után másfél évtizeddel fölerősödtek a követelések. Kassa városa szorgalmazta leginkább, hiszen ott temették el korábban a fejedelem atyját, I. Rákóczi Ferencet, nagyanyját, Báthory Zsófiát is. A millenniumot megelőző években megindult a konstantinápolyi sírok feltárása is. Felújult a követelés 1903-ban, a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 200. évfordulóján. A nemzeti önállóság zászlaja lett a fejedelem, akinek ereklyéiből rendeztek nagy kiállítást, 72 felirat és interpelláció érkezett a kormányhoz a hazahozatalt sürgetve.
Végül fölgyorsult a folyamat. Thaly Kálmán delegáció élén ment a török városba tárgyalni 1906. okt. 14-én; 20-án az országgyűlés eltörölte a fejedelem megbélyegzését tartalmazó 1715-ös határozatot, megszavazta az újratemetéssel, a rodostói emlékhely helyreállításával kapcsolatos összegeket (250-300 ezer korona) okt. 27-én Orsovánál magyar földre értek a különvonattal a hamvak (a fejedelmén kívül fiáé, anyjáé, Thököly Imréé, akit a török megtett a Felvidék királyává korábban, gróf Bercsényi Miklósé, Sibrik Miklósé és gróf Esterházy Antalé). A szerelvényt Budapestig, onnan Kassáig hatalmas tömegek fogadták, Rákóczi-tüzeket gyújtottak, emlékmáglyák égtek. A tetőpont a fővárosban volt: 28-án a Keletibe ért be a vonat, onnan gyászhintókkal vitték a hamvakat a Szent István bazilikába, Thökölyt az evangélikus templomba. A felravatalozott hamvak előtt sok ezer ember tisztelgett, misét mondtak, majd visszavitték a Keleti Pályaudvarra gyászhintókkal a koporsókat, 29-én pedig Kassára ért a különvonat. Aznap le is zajlott a Dómban a temetés, Thökölyt az evangélikus templomban búcsúztatták, Késmárkon.
A gyászpompa harangzúgástól, fellobogózott városoktól, tűzijátékoktól, sortüzektől, előkelőségekből álló sorfalaktól, a Himnusz, Szózat hangjaitól volt emelkedett érzések forrása. Rákóczi újratemetésének szükségességét, a fejedelem érdemeit senki nem vitatta. Ez a megosztottság inkább a XX. sz. második felére volt jellemző, amikor Rajk László, Horthy Miklós és a szóba jött más nagyságok temetéséről döntöttek, ill. nem tudtak megegyezni. Azóta fölvetődött az is, hogy nem kellene-é újra „hazahozni” Kassáról is. Hát nem, még ha Kosicének is hívják a várost. Épp a fejedelem hamvai okán is van közünk ma is Kassához, a magyar történelem felvidéki eseményeihez.